Malatinszky Csaba: Kiállok Villányért minden körülmény között!


Malatinszky Csaba: Kiállok Villányért minden körülmény között!

Nálad több gondot és figyelmet itthon senki sem fordít a cabernet franc-ra. Caroline Gilby MW egyszer azt találta mondani, hogy még az ereidben is cabernet franc folyik. Miért pont ez a fajta lett számodra az elsőszámú?

A történet úgy indul, hogy pár éve már működött a borászatom, mikor egy barátom, akinek korábban kölcsönadtam egy kisebb összeget, azt mondta, mit szólnék hozzá, ha termésben törlesztene. Rábólintottam, s így hozott össze a sors a cabernet franc-nal, rögtön harminc mázsával. Az átlagos tőketerhelés és a löszös termőtalaj miatt elég középszerűnek tűnt az alapanyag, a végeredmény viszont megdöbbentően jól sikerült. Ekkor még nem volt saját cabernet franc telepítésem, mert akkor még úgy gondoltam, a cabernet sauvignon lesz az én utam. Ezek után viszont tudatosan kezdtem el foglalkozni a franc-al. Elkezdtem feltérképezni, melyek is igazán a fajta szükségletei. Komoly előtanulmányokat végeztem –  a cél érdekében a bordói egyetemmel együttműködve hoztam létre a magas sűrűségű ültetvényeket. 6200 tőke/hektár, két méteres sortávval. Az árnyalatokra is odafigyelő munkát mi sem jellemzi inkább, mint az esetenként parcellánként változó alanyfajta. Igen, ugyanabban a dűlőben… A sors kegye folytán így már 2002-ben saját franc-t szüreteltem a Kövesföldön.

2009-ben áltál át a biogazdálkodásra. Mint korábbi interjúidból ismert, először csak egy ízgazdag, lédús, természethű paradicsomot szerettél volna vásárolni, s mivel ilyet egész Európában nem találtál, megcsináltad magadnak…

Igen, és úgy voltam vele, ha a biogazdálkodás így működik a paradicsom esetében, mitől lenne más a szőlőnél. A szőlőnek persze egy transzformáción kell átesnie, hogy pohárba tudjuk tölteni. Ezért a tervezés, tehát a mentális és imaginatív folyamatok sokkal nagyobb erőfeszítést követelnek meg az embertől. A bor ugyanis a fejben születik meg. Ha az ideon kész, már „csak” realizálni kell köré egy rendszert. Ez ott kezdődik, hogy újraélesztjük, energetizáljuk a talajt. Ennyi azonban még nem elég, hogy a talaj életteliségét visszaállítsuk a megfelelő működési szintre.  A szimpla védekezésnél több kell. Energiatöbbletre van szükség, hogy a növény állandó cselekvőkésztetésben legyen. Ezt úgy indítottuk el annak idején, hogy humuszkoncentrátummal kezeltük a talajt. Három év kell, ugye, ahhoz, hogy a korábban gyomirtókkal és különböző vegyszerekkel „mérgezett” termőföld feltámadjon és újra ereje teljében legyen.

Az ültetvényeidet sikerült úgy kialakítanod, hogy védve legyenek a szomszédjaid hagyományos, vegyszeres növénykezelésétől?

A szőlőimet mindenhol utak veszik körbe. Mindenhol úgy 10-15 méterre vagyok a szomszédjaimtól és ez elég ahhoz, hogy az én ültetvényeimre ne tudja a szél áthordani a permetszert.

A szőlőművelésnél milyen csak rád jellemző sajátosságokat alkalmazol?

A dupla guyot művelés ilyen. Mivel elég bonyolult és nagy odafigyelést igényel egész évben, ráadásul hagyományai sincsenek, másutt nem alkalmazzák. Ebben az előbb taglalt ültetvénysűrűségben ez viszont már elengedhetetlen. Így ugyanis nincsen kar, ami folyamatosan vastagodna, csak évente megújított vesszők vannak. Pontosítok: egy lassú tőkevastagodás megfigyelhető, de igazán kis mértékű. Ez persze nemcsak a metszésmódnak, hanem az alacsony növekedésű alany fajtájának is köszönhető.

Aztán a szőlőművelésben tudom a moderált alkoholtartalom kérdését is kezelni. Villányban vagyunk, ez nem egyszerű feladat. A szőlőnek ehhez az egészhez energiatöbbletre van szüksége. Az energia meg, ugye, nemcsak a talajból, hanem a napból is származik. Az intenzív fotoszintézishez minél nagyobb lomb felület, azaz sok-sok levél kell. Ezt úgy tudom maximalizálni, ha a termőzónát minél alacsonyabban alakítom ki, mert ekkor sokkal magasabbra tud fejlődni a lombozat. A világban található top ültetvényeken 15-17 ezer négyzetméter levélzet nő hektáronként. Ezek annyi plusz energiát juttatnak a szőlőbe, hogy időben így előbbre hozhatjuk az érettségi állapotot, következésképpen hamarabb szüretelhetünk. Összességében tehát lerövidíthetjük a vegetációs időszakot, kevesebb ideig érleli a nap a gyümölcsöt, tehát elkerülhető a bogyók vízvesztéséből adódó relatív cukrosodás. Alacsonyabb cukortartalom alacsonyabb alkoholtartalmat is feltételez. Ez persze Villányra és cabernet francra vonatkoztatva 14-14.5% (már moderáltnak mondható) alkoholt jelent.

Most vágtad ki a kadarkaültetvényeidet. Nem hiszel benne?

A cabernet franc-jaimat a világ első vonalába sorolják, a kadarkámat meg nem.(nevet). A kadarkáról pillanatnyilag azt gondolom, A BORRÓL alkotott eszményképem attól jelentősen eltér.  Azt az összetettséget, amit a franc-nal el tudok érni, meg sem tudom közelíteni a kadarkával. Amúgy meg úgy érzem, nekem ezzel a fajtával nincs dolgom. Ez persze nem abszolút elutasítás részemről a kadarkát illetően, mert egy autentikus, maximum 12,5 alkoholtérfogat-százalékú, világos színű, gyümölcsös és tiszta kadarkát bármikor szívesen elfogadok, bárkitől.

Kívülről úgy látszik, a Villányi borvidék veled együtt, vagy akár a te hatásodra is, elkezdett jobban figyelni a cabernet franc-ra. Ez lenne hát a borvidék jövőbeli zászlósbora?

Kétség kívül, a zászlót magasra tartva lengetem és igyekszem mindent megtenni azért, hogy ne csak nálam, de más borászatoknál is emeljék zászlósborukká a franc-t . Azt is gondolom még, hogy az én boraimra érkező nemzetközi  visszajelzések megerősítést jelenthetnek a hezitálóknak. A folyamat láthatóan időigényes lesz, mert másoknál valamilyen blend vagy a merlot viszi a prímet, amelyek mögött ma már felépített piacok vannak, így nehezebben engedik el a biztonsági korlátot. De ha a saját példámat veszem alapul, akkor azt mondhatom, a franc egy viszonylag könnyen járható út lenne Villány számára. Nekem a 2003-as évjárat volt az első olyan, amellyel sikerült felkeltenem a nemzetközi borsajtó figyelmét. Azután jött a ’06, -07-es, ’08-as, ’09-es, amelyekről szintén elismerően nyilatkoztak azokban a körökben, amelyekhez én mérem magam. Négy évjárattal el lehet jutni odáig, hogy a világ élvonalbeli franc termelői között tartsanak számon? Hát akkor szerinted milyen lehetőségek vannak itt? Szét kell nézni! Persze, a határokat még nem ismerjük, de felfoghatatlan micsoda potenciállal rendelkezik Villány a franc esetében… Ezek a lehetőségek predesztinálják is a vidéket, a természet már kikövezte számunkra az utat. Addig azonban, amíg csak egyetlen borászat vállalja fel az ügyet a maga teljességében, nehezen képzelhető el nemzetközi áttörés a borvidék számára.

Olvastam egy helyen, hogy klasszikus értelemben véve nem tartod, nem tarthatod már magad kézműves borásznak, de a terroir hűség ennél sokkal fontosabb is számodra. A két fogalom akár fedheti is egymást.

A kézművesség hangsúlyozása számomra csak nagy mestereknél meggyőző, mert ők már megmutatták mire képesek, tehát két kezük munkája különleges értékkel bír. Ettől eltérő  esetben, nem látom indokoltnak, hogy valaki a kézművesség pajzsa mögé bújjon. A film noir rajongója vagyok, ahol az eszköztelenség igazán jellemző, de kamerára azért ott is szükség van.

Amúgy meg, mi a terroir? Nem csak a talaj összetétele, a napfény beesési szöge és a többi… A terroir definíciójából az embert sosem szabad kifelejteni. Ha az alkotó, a terroirt létrehozó meghal, az az általa létrehozott  terroir megszűnését is jelenti. Az utódoknak marad a magas értékű referencia és a lehetőség egy új megalkotására.  Másfelől a képet árnyalni kell: létezik terroir és grand terroir. Utóbbi az, ahonnan minden évben kiváló minőség jön be. A grand terroir biztosítja a legmagasabb minőség folytonosságát évjáratról évjáratra. Nálam megvannak a franc-ok 2004-ből, 2005-ből és 2010-ből is. A legtöbb borászatban ezek az évjáratok a szélsőséges időjárás miatt kiestek, már ha a nagy, zászlós borokról beszélünk.

Mitől egyedi a te grand terroirod?

A Kövesföld nem csak a nevében köves. Ez a talaj évente javíthatatlanul tönkretesz  két-három kapálógépet. Emellett a talaj márgás, mészkő morzsalékos. Ez pórusossá teszi, vagyis ha esős ciklus van, akkor is gyorsan képes száradni. Ez nagyon lényeges, mert ha vízben áll a gyökér, akkor a szőlő nem érik be és zavaróan vegetális jelleget ad így a bornak. De, hogy mitől igazán egyedi ez a terroir? Ezt a terroirt én hoztam létre, mint teremtő intellektus. Nehezen vagyok kihagyható a taglalásából. Ha én nem leszek, ebben a formában a Malatinszky Kövesföld  terroir sem lesz többé.

Említetted a nemzetközi elismeréseket. Mennyiben hatottak ezek a keresleti oldalra?

Japántól Kanadáig jó néhány  országba exportálom boraimat, de csak a prémium és a szuper prémium osztályt. Ennél alacsonyabb nívón külföldi piacokkal foglalkozni nem igazán érdemes. Európában az első piac, amely elkezdett a Malatinszky franc-ok után érdeklődni, a svájci volt. Azután jött az angol, a svéd, a kínai, a hong-kongi, a német, a dán, a belga piac. A legerősebbek Angliában vagyunk, de ott is a gasztronómia és a magánszemélyek szegmensében.

Nekem úgy tűnik, belengi ezt az egész Malatinszky brandet egyfajta elitizmus. Az, hogy a boraid magyar viszonylatban a nagyon drága sávba tartoznak, az, hogy nem fogadsz a majdan elkészülő borteraszodon akárkit, mondjuk beeső biciklis turistákat, az, hogy milliomosoknak tartasz borkóstolókat, az, hogy alig látni téged borkiállításokon, ahogy a boraidat népszerűsítenéd… Szóval ez az egész mintha megközelíthetetlenné tenne téged az egyszerű ember számára.

Mit mondjak erre? Ezt a birtokot én személyesen vezetem. Külső megjelenésekre itthon ennyi jut, mert súlyoznom kell minden percemet.  A megnyilvánulásaim nem manipulatívak, ezt az egészet így esik jól csinálni, persze, belátom, ez kívülről szülhet ilyen benyomást. Másfelől meg, én nem vagyok marketingember. A klasszikus marketing, amivel szélesebb rétegeket lehet – vagy lehetne – megszólítani, távol áll tőlem. Számomra a hitelesség a legfontosabb, hogy amit csinálok, azt minden mozzanatában vállalni tudjam. Ha magunkról kommunikálunk valamit, ha 'szuperprémium' jelzőket használunk, akkor annak a valóságot maradéktalanul fednie kell. A dűlőimen belül parcellánként készülnek a borok. A Kövesföld esetében ez hat külön kezelt parcellát, hatszoros energiaráfordítást, tehát hatszoros odafigyelést jelent. A fürtválogatás miatt gyakorlatilag dupla szüretünk van mindig. Amikor túl vagyunk az alkoholos erjedésen, utána még elvégzünk egy úgynevezett posztmacerációt is, ami egy együtt-tartást jelent a héjjal és azt követően választjuk el a színlét. A prémium és a szuperprémium boroknál az almasavbontás új tölgyfahordókban történik. A színlé – amit préselés nélkül nyerünk ki – az alapanyag egyébként 70 -73%-os létartalmának csupán a 60%-át teszi ki. Tehát, ha van 50 mázsa szőlőtermésem, az ad úgy 35 hektoliternyi levet, aminek a 60%-a 21 hektoliter. Ennyi borból még le kell vonni az érlelési veszteséget is. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy a borom annyiba kerül, amennyibe. De, ha nemzetközi szemmel nézzük, ezek nagyon is kedvező árfekvésű  borok. Gyors előrejutásunk részben ennek is köszönhető. A személyesség korszellem szerint való megnyilvánulása az egyediség kulcsa.  A tény, hogy boraim pusztán kommunikáció útján jutottak el értékes, magas presztízsű borkedvelőkhöz, annak is köszönhető, hogy a megjelenített értékhez képest kimondottan megfizethetők.

A magyar piac már egyre kevésbé fontos számodra?

Nem, ez így nem helytálló. Magyar borász vagyok, aki magyar borokat készít. Nem szeretnék abba a helyzetbe jutni, hogy csak idehaza nem ismerik a boraimat. Ezt nem a hiúság mozgatja; én ide tartozom. Lett volna lehetőségem annak idején francia birtokok  alapítására Bordeaux-ban és Languedocban is, de nem mentem el. Nekem itt van dolgom.

Szőlésznek, borásznak nem tanultál. Mennyire volt nehézkes „csak” sommelier előképzettséggel, de mégis autodidaktaként fejlődnöd?

A sommelier – ahogy te fogalmazol – „előképzettségem” egy nagy adag nemzetközi kapcsolati tőkéhez segített hozzá. Így eljuthattam a legjobb helyekre és tanulhattam legjobb medoc-i  mesterektől, akiknek minden apró mozdulatából  tengernyi tudás sugárzott. A biogazdálkodásnál külső segítséget veszek igénybe. A borkészítésben minden folyamatot személyesen felügyelek, de a növényvédelmet nyugodtan mertem átengedni olyannak, aki ahhoz sokkal jobban ért. Megalkotja a receptúrát és mi azt alkalmazzuk. Miután a fejlődés, mint fogalom, számomra tartalmi és nem volumen szerinti jelentéssel bír, azt kell mondjam, a megtett út küzdelmes és tanításokkal teli volt és jelenleg is az,de minden izzadtságcseppjét élveztem és élvezem a mai napig.

A Gundel világa mennyiben hat még ma is rád? Egyszerű dolgokra gondolok, például főzöl rendszeresen?

Hogyne! Szenvedélyesen főzök! Néha egy-egy ételemet még én is megeszem (nevet). Mondjuk, húst már nem fogyasztok egy ideje, így aztán a vegetáriánus konyhában igyekszem elmélyedni.

Van, akinek főzz?

Ha arra célzol, most végre újra van kinek, bár ezt az életvitelt nehéz tolerálni. Ha nem a borászatban, akkor folyton úton vagyok. Mindenben nehéz jónak lenni, de remekül érzem magam. Eddig máshol volt az életemben a fókuszpont. Talán majd most… De mi lenne, ha végre töltenék is valamit?

Mi ez, chardonnay? Chardonnay alapú házasítás?

Ez a Serena, csak leázott a címkéje. Ez egy nagyon tudatosan összerakott bor. Régóta szerettem volna egy olyan fehérbort, amely mentes azoktól az alkohol és testesség kibillenésektől, ami a világ boraira úgy általában jellemző, sajnos manapság már az északi vidékeken is. Én egy aromatikus, jól strukturált, de karcsú fehérbort képzeltem el, ami a talaj ízeit, az ásványosságot ugyanúgy hozza, mint a floralitást és a gyümölcsöket egy moderált alkohol kíséretében. Chardonnay-ból szép ültetvényem van, de tudtam, hogy csak egy fajtából egy ilyen, elébb vázolt esztétika nem születhet. A chardonnay adja a bor gerincét és a telített ízképet, a rajnai rizling karcsúsága és savai teszik ropogóssá. Az illatvilágot öt százaléknyi muscat ottonel  színesíti, ami mára már teljesen integrálódott, hiszen egy 2009-es tételről beszélünk, amit 2010-ben az angol Decanter  a ,,Best Old World White” címmel tüntetett ki. Ugyanakkor számomra a legnagyobb elismerést Steven Spurrier, a díjhoz fűzött kommentje jelentette, aki ,,merőben újnak és  bátornak” találta.

A beszélgetés elején mondtál olyat, hogy van a fejedben egy eszménykép A BORRÓL.

A kulcsszó az elegancia. Ennek szinonimája a harmónia és a boldogság. A bort legyen öröm meginni. Ne telepedjen rá az emberre.  Itt már megint a testesség problematikájánál tartunk... De a fehérbor legyen érlelhető, ez is elengedhetetlen számomra. És még egy fontos: a fehérborban ne legyenek tanninok. A fehérbor ne legyen rusztikus! Annak idején, ahogy fölkapták az orange wine-t, annak a csillaga most úgy kezd egyre inkább leáldozni. Az emberek nem szerették a rusztikusságát. A szofisztikált piacokon legalábbis nem nagyon tudott magának teret hódítani. A bornak elsősorban örömet kell okoznia. Banálisnak tűnik ez a kijelentés, de a pragmatikája korántsem magától értődő. Én biobort készítek, de a hangsúly azon van, hogy ez a terület itt mégiscsak egy grand terroir. A ’bio’-ság az egy nem vitatható, objektív körülmény, ami magasabb minőségű alapanyagot ad, de attól a bor esztétikája, élvezeti értéke még lehet nem kellően kielégítő. A létrehozó folyamat milyensége és még egyszer hangsúlyozom, az emberi tényező szerepe, felelőssége óriási. Ha nem lögybölöd azt a bort, még szebb lesz az illata.

Ez már 100% chardonnay?

Igen, szintén 2009-ből, Siklósról. Ez már egy hete nyitva van. Kíváncsi voltam, hová fejlődik így. Ez – szemben a Serenával – hordóban érlelődött, 500 literesekben. Ebben a borban talán a legnagyobb innováció van, amit itt valaha is eszközöltem fehérbor esetében. Az alapanyagok a dűlőn belül három parcellából származnak. Mind a hármat külön erjesztettem, színléből, utána a malolaktikus folyamatok már tölgyfahordóban mentek végbe, első- és másodtöltésűekben. Azt szeretem, ha a tölgyesség csak fűszerként jelenik meg, az almasavbontás viszont csak részleges. Máskülönben ugyanis a bor érlelhetőségi potenciálját rontom, meg a részletek is eltűnnek. Eleinte minden borom száz százalékban almasav bontott volt, és bár a közönség szerette, én meguntam azok egyhangúságát. Ezzel a magyar piacnak egy jó része természetesen el is veszett… Ez egy Noblesse Cabernet Franc 2009-ből, amit most töltök.

Mennyire csatlakozol be az itteni borászok közösségi életébe?

A cabernet franc konzorciuma miatt sokat beszélgetünk,  de ezek szakmai jellegű találkozók. A kétlakiságom és a rengeteg utazás miatt baráti összejövetelekre nem igen jut időm.

A gyerekeidet mennyire tudtad beoltani a bor szenvedélyével?

Egyelőre semennyire. A fiam pszichológiát tanul, a lányomnak pedig a sport tölti ki az életét, ő ultratriatlon világbajnok.

Mivel kötöd le magad, ha éppen nem utazol vagy nem a borászkodsz?

Olvasok, meditálok, elvonulok a napnak bizonyos szakaszaiban, hogy aztán legyen energiám este tízig dolgozni. Antropozófiával, keleti filozófiával foglalkozom. Azokban a tanításokban minden benne van,ami az emberi önmegvalósításhoz, kiteljesedéshez szükséges. Az Újtestamentumot három éve kezdtem el mélységeiben tanulmányozni. Na, most már lassan kezd kinyílni ez a kilences franc, nem?

Ezt a filozofikus oldaladat azért annyira nem kötöd össze nyilvánosan a borász profiloddal.

Azért ezek a témák nálam elég gyorsan előjönnek, ami talán a bölcseletelméleti érdeklődésemből fakad.  A bor ennek a lenyomata. Aki a bort megérti, megérti a borászt is. A bor feltárja a borász személyiségét, megmutatja azt is, hol tart a pályáján. A borivás ebből az aspektusból  lehet intellektuális barangolás is, amelynek eredménye mindig a megfigyelő személyétől függ.

Egy vegetáriánus étrendbe – ami most már érthető, honnan fakad – hogyan építesz be, mondjuk, egy nagy, testes cabernet franc-t?

Sehogy. Én egyrészt nappal sosem iszom bort vagy egyáltalán bármilyen alkoholt. Másrészt a borhoz nekem kell egy a borra fogékony társaság, ahol jó energiák cserélődnek. Egyébként – és most elkanyarodok – vannak számomra borok és van, ugye, A BOR. Előbbi élelmiszer,utóbbi esztétikum.

Sokszor használod az esztétika fogalmát a bor esetében. A nyugati filozófiában mindig is vita tárgya volt, hogy a bor lehet-e esztétikai megismerés tárgya úgy, ahogy például egy festmény az. Vannak, akik szerint a bor nem értelmezhető esztétikai koordinátarendszeren, mivel elsősorban a szaglás és az ízlelés érzékeire hat, amelyek a látás és hallás útján szerzett impresszióknál alacsonyabban találhatók a tapasztalás intellektuális hierarchiájában.

Igen, ez egy igazi materialista megközelítés, amelyben valószínűleg még a festék mennyisége is reprezentált a koordináta rendszerben. Én ezt máshogy közelítem meg. Minden művészeti alkotás elsődleges formája anyagi, tehát durva minőség. A szépség, mint olyan, elvonatkoztatott, éteri minőség. A szépség egy idea, aminek az anyag csak közvetítő közege. A vászon, a festék, a bor – mint folyadék –  csupán elsődleges forma abban az értelemben, hogy szerepük az alkotó vezérelvét közvetíteni. A borász esetében ez az absztrakt ideon a terroir. Attól absztrakt, hogy az emberi is és rajta keresztül Isteni is megnyilvánul általa. Nem érdemes azon polemizálni, hogy az ízlelés és a szaglás hierarchikusan alacsonyabban van-e a látásnál vagy a szaglásnál, hiszen a befogadásra váró élmény az, ami a pillanatnyi sorrendet eldönti. Máskülönben meg gondold csak el, micsoda érzékenység kell ahhoz, hogy valaki egy bor ízétől Istenig eljusson? Ebből a szemszögből az ízlelés éppen a legfontosabb.  Amit most töltök, az a 2011-es Kúria Cabernet Franc, még hordóminta.

Az alkoholmoderálásról már beszéltél, amit – úgy tűnik – ebben a franc-ban is sikerült megvalósítanod. Villányt azért még mindig érik támadások a magas alkohol miatt…

Ez valahol ízlés kérdése is. Mint mondtam, én az elegáns borokat részesítem előnyben. Egy magas alkoholtartalmú bor számomra nem elegáns vagy harmonikus. Egy bor nem az alkoholtól és a tannintól lesz nagy, ahogy azt régebben gondolták. Ha a dolognak a lényegét akarom megvilágítani, akkor azt mondom, a korszellem letapogatása, az azzal való karöltés a fontos, mivel változnak az idők, változnak az eszmények, így a szépség is.  Amikor már a szaklapok írnak arról, hogy mitől nagy egy bor, az már késő, akkor már divatról beszélünk. A mai kor szelleme az élet minden területén a kifinomultságról, az érzékenységről, az eleganciáról szól. Aztán szól arról is, vigyázz a természet megfellebbezhetetlen értékeire! Élj természetesen! A borászatban ez annyi, mint: ne avatkozz be a bor fejlődésének természetes folyamatába. Védd meg azokat az értékeket, amelyek a szőlőben megszülettek! Ne deríts, ne korrigálj, esetleg ne szűrj!  A borvidéknek ahol tudok, ott segítek, de a személyes példánál nincs erősebb.  E vidék értékeinek egyik képviselője vagyok és kiállok Villányért minden körülmények között!

Borászportál.hu

A Villányi Vörösborfesztiválig

van még hátra

Aktuális időjárás:

Pécs: 15°C, 7.56 km/hNY/DNY-i szél, közepesen felhős

Ma:

Hőmérséklet:

min hold 8°C, max nap 15°C Idő: gyengén felhős

Holnap:

Hőmérséklet:

min hold 4°C, max nap 14°C Idő: szeles

További időjárás